A stadionon túl is volt élet. Ez a szenzációs felvétel egy női kézilabda meccsen készült,mégpedig az 1990/91-es szezonban a Secotex-Lokomotiva Zágráb IHF kupa mérkőzésen. Kis társaságunk igen fiatalon, a kornak megfelelő eszközökkel felszerelve (kötött sál, gázduda,otthon összeeszkábált brit zászló) buzdította a lányokat.
A sajnálatos apropója a fényképnek, hogy a készítője-Gyenes Kálmán bácsi-a szegedi sportfotózás meghatározó alakja idén márciusban, 75 évesen elhunyt.
1999 őszén a fenti vendég, illetve hazai táborokkal találkoztunk. Állítólag akkor volt a magyar szurkolói mozgalom a csúcson, bár ezt az állítást ezek a fotók nem igazán támasztják alá.Azt mindenesetre el kell ismerni, hogy a siófokiakat leszámítva mindenki utazott hozzánk, és idegenben is mindig volt kivel hangpárbajt vívni. Egy jó kis keresztmetszetet ad a fenti képsor a tizenöt évvel korábbi állapotról.
Sorrendben a következő brigádokat lehet látni:
Diósgyőr
Dunaújváros
Ferencváros
Győr
Haladás
Kispest (két fotón)
Debrecen
MTK
Nagykanizsa
Nyíregyháza
Tatabánya
Vasas
Vác
Zalaegerszeg
Újpest
1981 október 7.-én Szeol AK-FTC bajnoki mérkőzés.
A napokban kaptam egy fényképet a meccs műsorújságjáról, az utánozhatatlan betűtípussal szerkesztett "Hajrá SZEOL AK!"-ról, és persze egyből nosztalgikus állapotba kerültem.
Ha meg kell nevezni azokat a bizonyos meghatározó meccseket, akkor a 81'-es Újpest elleni bajnoki nyitány 28 ezer néző előtt, a Honvéd verés a SZVSE pályán, a 89'-es Vasas osztályzó, és ez a Fradi elleni a top 4, de sorrendet felállítani nem tudnék köztük.
Szóval 81' langymeleg ősze. Adott volt egy nyeretlen SZEOL AK, meg a nagy Ferencváros a kapujában Kakassal, meg az zöldek ikonjával, Nyilasival. Én Gréczi Gabi barátommal kettesben suli után nem haza mentem, szétfeszített bennünket a meccsláz. Fociztunk egyet, aztán a töltés felől a kerítésen átmászva belógtunk a szentélybe. Tisztán emlékszem, hogy nem volt velünk sem Fater, sem más felnőtt, így mai fejjel azért kicsit kockázatos akció volt ez. Nem mintha nem engedtek volna el, valahogy úgy alakult, hogy mi erről semmiképpen nem akartunk lemaradni, kísérő meg nem volt.
Szóval ültünk a kerítésen és egy közel telt házas aréna látványa fogadott bennünket a késő nyári rövidnadrágos-pólós "kánikulában". A találkozó hatalmas meglepetésre már gyakorlatilag az első félidőben eldőlt, Kozma tizenegyesből vezetést szerzett, majd jött az álomgól... Szerintem Orosházi Laci azóta pár milliószor már elmesélte azt a bizonyos bombát. Nyáron volt szerencsém beszélni vele több más mellett erről is, de nem tartotta unalmasnak. Úgy harmincról a Tisza felőli kapu bal felső sarkába küldte iszonyatos erővel a lasztit, mi meg extázisban ünnepeltünk. Ez leginkább abban merült ki, hogy a Fradi Kakas nevű kapusának kukorékoltunk az összes környékben nézelődő kölökkel együtt a góltól a lefújásig.
Meccs végén valahogy bevergődtünk még a pályára, közelről is megcsodáltuk a kék-feketéket.
Kívánok minden mai srácnak ilyen vagy ehhez hasonló élményeket, és akkor garantáltan nem Céronaldó műkörmei jutnak eszükbe a futballal kapcsolatban.
Ezen a linken megtekinthető a teljes műsorfüzet: https://plus.google.com/photos/102172601561950824664/albums/5960672701183769665?banner=pwa&authkey=CI3Qva_KjeLH-gE
Régóta nem frissült az Etelka sor, de most igen jelentős apropója van az új bejegyzésnek.
Van ugyanis a Tisza-parti Stadionnak az Etelka sor
felőli bejáratánál egy műfüves játéktér, amely történetesen a 2005-ben
alapított FK 1899 Szeged hazai pályája. A tulajdonképpeni edzőpálya
tökéletesen kielégíti azt az igényt, hogy télen-nyáron,
akár sötétedés után is lehessen rajta gyakorolni, esetleg kisebb
nézőszámot vonzó hivatalos mérkőzéseket lejátszani. Meg kell jegyezni,
hogy Szegeden a 2013/14-es szezonban, a legjobb esetben sem volt
három-négyszáz érdeklődőnél több egy labdarúgó mérkőzésen,
ez nem is csoda, hiszen városunkban, sőt egész Csongrádban a megye 1. a
csúcsfoci.
Az FK-nak az évek során a műfű körül szépen
kialakult a szurkolótábora, nagyjából mindenki tudja, honnan érdemes
végignézni az aktuális találkozót:
- Az ultrák a töltés felőli kapu mögött szurkolnak,
olykor látványelemeket is bevetve, így a „kanyarban” rajtuk kívül más
nincs, nem zavarnak senkit.
- Vendég szektor gyakorlatilag nem létezik. Honnan is
lenne, így a pár érdeklődő aki a vendégcsapatért szorít általában a center pálya felől támasztja
korlátot, esetleg valamilyen megfontolásból a kispadjukhoz közel
helyezkedik el. A Tisza felőli oldalon egyébként a semlegesek,
és az ellenfélnézőbe érkező vetélytársak is előfordulnak.
- Felsőváros felől a kapu mögött az idősebb,
szakértő szegediek követik az eseményeket elfogultságtól sem mentesen:
itt vannak általában a játékosok szülei.
- A „kettes” szektor tagjai a hazai kispad mellett
gyülekeznek. Jó hangulatú társaság ők, csak úgy repdesnek a szellemes
poénok a játékvezető, az asszisztens, a hazai, vagy vendégjátékosok
felé. Hozzá kell tenni, hogy ritkán lépik át azt
a határt, ahol már közbe kell avatkozni az egyébként a klub berkein
belül kialakult rendezőgárdának. Az olykor előforduló „kihágásokat”
egyébként egy-két jó szóval könnyű elcsitítani, különösebb balhét még
nem jegyezhettünk fel a „kettestől”.
És hogy miért írom le mindezt? Második otthonunk egy 124 főre tervezett kék-fehér-fekete
műanyag székekkel ellátott mini lelátóval bővült. Az MLSZ és városi támogatás,
valamint cégek, magánszemélyek segítsége és nem kevés társadalmi
munkaóra eredménye ez a fémvázas szerkezet. Hasonló, mint a vásárhelyi,
algyői sportközpontban található tribün.
Ha már lelátó, akkor nevezzük is el! A történet
legszebb része igazából most következik. A közelmúltban elhunyt Molnár
Zsolt „Zsozsi” barátunk emléke előtt tisztelegve, az ő nevét kapta,
kiegészülve egy rozsdamentes fém emléktáblával. Zsozsi
személyét a régi szegedi szurkolóknak nem kell ecsetelni, de az újabbak
kedvéért pár gondolat róla. A nyolcvanas évek végétől mindig ott láttam
a lelátón Szeged összes csapatsportjának meccsein; legyen az jégkorong,
kézi-kosár-röp-vízilabda, labdarúgás. Mindig
a szegedi egység mellett volt, nem tűrte a széthúzást a szurkolótáboron
belül, a vásárhelyi barátaink is az ő személyén keresztül kerültek
képbe. Emellett egy végtelen szórakoztató személyiség volt. Csak úgy
röpködtek körülötte a poénok, azóta is emlegetjük
szóvicceit, tréfáit. Úgy érzem a most épülő lelátónak ennél jobb elnevezést nem is
találhattunk volna. Zsozsi emlékét bevéstük a SZEOL
pálya kerítésén belülre; arra a helyre, ahol annyi időt eltöltött,
annyi öröm, bosszúság, élmény érte.
A lelátó átadásával az FK 1899 Szeged, mint klub és
tágabb értelemben az FK család, a szegedi szurkolói közösség letette
lábnyomát az Etelka soron. Ahogy a bejegyzés elején írtam, frissült az
Etelka sor, mint blog és mint létesítmény
is.
A felejthetetlen 99' őszi fél szezonunk egyik legemlékezetesebb túrájáról lehet látni itt egy elég rossz minőségű felvételt.Az augusztusi extázisból novemberre már egy elég letisztult brigád alakult ki. Azok, akik nem odavalók voltak, eddigre már lemorzsolódtak, mi meg mentünk mindenhova nagyjából egy busszal. Ez az újpesti meccs pénteki napon volt, ennek ellenére viszonylag jónak mondható a létszám, ezúttal ugyanis érkezett még egy busz Dunaújvároson keresztül, ahol a kézilabda fanok tették tiszteletüket.Ahogy a képeken lehet látni, a vásárhelyi Blue Front narancssárga pulóveresei meghatározó része volt a társaságnak, nagyon egyben volt a két társaság.
A felvétel eredetileg VHS-re készült az ultra körökben közismert 3. Félidő című szurkolói magazin stábja által.
Az előzmények:
-Gorbacsov peresztrojkája és glasznoszty-ja ellenére, vagy talán éppen azért a keleti blokk már erősen recsegett-ropogott.
-Egy bizonyos CPG nevű szegedi punkzenekar tagjai már 3-4 éve letöltötték börtönbüntetésüket melyet kommunistaellenes, erőszakra buzdító dalszövegeik, közösség elleni izgatás és más népcsoportok elleni
uszítás miatt szenvedtek el.
- A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1989 április 22.-én feloszlott, ezzel párhuzamosan megalakult a DEMISZ.
-Mészöly Kálmán labdarúgó edző, aki 1988-ban a Zalaegerszegi TE szaktanácsadója volt, letöltötte fél éves eltiltását, melyet a Győr-ZTE bundagyanús mérkőzés miatt kapott.
-1989 június 17.-én a fővárosban a Szeged SC több mint biztató 1-1-es döntetlent ért el a Vasas ellen az osztályzó odavágóján.
-1989 június 25.-én a délutáni órákban Szegedre felhőszakadás zúdult, mely akár még az este esedékes Szeged SC-Vasas osztályzó mérkőzés visszavágójának megrendezését is kérdésessé tette.
Így vártuk az esti meccset, amely 5 év után helyezte volna vissza Szeged futballját az élvonalba. Hömpölygő és persze Mészölyt, meg a Vasast szidó tömegek özönlöttek a Felső- Tisza part felé. Zsúfolt trolik, kocsmák, a közlekedési csomópontnál forgalmat irányító tányérsapkások, szájkosaras német juhászok...
A felvétel tanulsága szerint telt ház (17-18 ezer néző) fogadta a csapatokat, szegedi oldalról soha nem látott méretű "B-közép", nem kevés Vasas szurkoló, nekik egy felelőtlenül a kerítésre helyezett piros-kék zászlójuk bánta a merészségüket.
A mérkőzés alacsony színvonalú, és durvaságokkal tarkított volt, és mikor már mindenki a mennyországban érezte magát, jött az a bizonyos kezezés. De a meccsel kapcsolatos dolgokat már sokan leírták, elmondták.
Én valahogy úgy érzem, hogy ez egy sorfordító találkozó volt, ha ott feljutunk, akkor évekre-évtizedekre más lett volna szegedi foci. Így maradt a 25 éves agónia egy-két fellángolással, de ezt a sebet minden szegedi szurkoló magában fogja hordani.
És a végére jöjjön a felbecsülhetetlen értékű mozgókép a táborral, a berohanással, plusz egy kis ablak tördeléssel.
Hát így váltottunk mi rendszert 1989 nyarán.
