Régóta nem frissült az Etelka sor, de most igen jelentős apropója van az új bejegyzésnek.
Van ugyanis a Tisza-parti Stadionnak az Etelka sor
felőli bejáratánál egy műfüves játéktér, amely történetesen a 2005-ben
alapított FK 1899 Szeged hazai pályája. A tulajdonképpeni edzőpálya
tökéletesen kielégíti azt az igényt, hogy télen-nyáron,
akár sötétedés után is lehessen rajta gyakorolni, esetleg kisebb
nézőszámot vonzó hivatalos mérkőzéseket lejátszani. Meg kell jegyezni,
hogy Szegeden a 2013/14-es szezonban, a legjobb esetben sem volt
három-négyszáz érdeklődőnél több egy labdarúgó mérkőzésen,
ez nem is csoda, hiszen városunkban, sőt egész Csongrádban a megye 1. a
csúcsfoci.
Az FK-nak az évek során a műfű körül szépen
kialakult a szurkolótábora, nagyjából mindenki tudja, honnan érdemes
végignézni az aktuális találkozót:
- Az ultrák a töltés felőli kapu mögött szurkolnak,
olykor látványelemeket is bevetve, így a „kanyarban” rajtuk kívül más
nincs, nem zavarnak senkit.
- Vendég szektor gyakorlatilag nem létezik. Honnan is
lenne, így a pár érdeklődő aki a vendégcsapatért szorít általában a center pálya felől támasztja
korlátot, esetleg valamilyen megfontolásból a kispadjukhoz közel
helyezkedik el. A Tisza felőli oldalon egyébként a semlegesek,
és az ellenfélnézőbe érkező vetélytársak is előfordulnak.
- Felsőváros felől a kapu mögött az idősebb,
szakértő szegediek követik az eseményeket elfogultságtól sem mentesen:
itt vannak általában a játékosok szülei.
- A „kettes” szektor tagjai a hazai kispad mellett
gyülekeznek. Jó hangulatú társaság ők, csak úgy repdesnek a szellemes
poénok a játékvezető, az asszisztens, a hazai, vagy vendégjátékosok
felé. Hozzá kell tenni, hogy ritkán lépik át azt
a határt, ahol már közbe kell avatkozni az egyébként a klub berkein
belül kialakult rendezőgárdának. Az olykor előforduló „kihágásokat”
egyébként egy-két jó szóval könnyű elcsitítani, különösebb balhét még
nem jegyezhettünk fel a „kettestől”.
És hogy miért írom le mindezt? Második otthonunk egy 124 főre tervezett kék-fehér-fekete
műanyag székekkel ellátott mini lelátóval bővült. Az MLSZ és városi támogatás,
valamint cégek, magánszemélyek segítsége és nem kevés társadalmi
munkaóra eredménye ez a fémvázas szerkezet. Hasonló, mint a vásárhelyi,
algyői sportközpontban található tribün.
Ha már lelátó, akkor nevezzük is el! A történet
legszebb része igazából most következik. A közelmúltban elhunyt Molnár
Zsolt „Zsozsi” barátunk emléke előtt tisztelegve, az ő nevét kapta,
kiegészülve egy rozsdamentes fém emléktáblával. Zsozsi
személyét a régi szegedi szurkolóknak nem kell ecsetelni, de az újabbak
kedvéért pár gondolat róla. A nyolcvanas évek végétől mindig ott láttam
a lelátón Szeged összes csapatsportjának meccsein; legyen az jégkorong,
kézi-kosár-röp-vízilabda, labdarúgás. Mindig
a szegedi egység mellett volt, nem tűrte a széthúzást a szurkolótáboron
belül, a vásárhelyi barátaink is az ő személyén keresztül kerültek
képbe. Emellett egy végtelen szórakoztató személyiség volt. Csak úgy
röpködtek körülötte a poénok, azóta is emlegetjük
szóvicceit, tréfáit. Úgy érzem a most épülő lelátónak ennél jobb elnevezést nem is
találhattunk volna. Zsozsi emlékét bevéstük a SZEOL
pálya kerítésén belülre; arra a helyre, ahol annyi időt eltöltött,
annyi öröm, bosszúság, élmény érte.
A lelátó átadásával az FK 1899 Szeged, mint klub és
tágabb értelemben az FK család, a szegedi szurkolói közösség letette
lábnyomát az Etelka soron. Ahogy a bejegyzés elején írtam, frissült az
Etelka sor, mint blog és mint létesítmény
is.
