Oros

1981 október 7.-én Szeol AK-FTC bajnoki mérkőzés.
A napokban kaptam egy fényképet  a meccs műsorújságjáról, az utánozhatatlan betűtípussal szerkesztett "Hajrá SZEOL AK!"-ról, és persze egyből nosztalgikus állapotba kerültem.
Ha meg kell nevezni azokat a bizonyos meghatározó meccseket, akkor a 81'-es Újpest elleni bajnoki nyitány 28 ezer néző előtt, a Honvéd verés a SZVSE pályán, a 89'-es Vasas osztályzó, és ez a Fradi elleni a top 4, de sorrendet felállítani nem tudnék köztük.
Szóval 81' langymeleg ősze. Adott volt egy nyeretlen SZEOL AK, meg a nagy Ferencváros a kapujában Kakassal, meg az zöldek ikonjával, Nyilasival. Én Gréczi Gabi barátommal kettesben suli után nem haza mentem, szétfeszített bennünket a meccsláz. Fociztunk egyet, aztán a töltés felől a kerítésen átmászva belógtunk a szentélybe. Tisztán emlékszem, hogy nem volt velünk sem Fater, sem más felnőtt, így mai fejjel azért kicsit kockázatos akció volt ez. Nem mintha nem engedtek volna el, valahogy úgy alakult, hogy mi erről semmiképpen nem akartunk lemaradni, kísérő meg nem volt.
Szóval ültünk a kerítésen és egy közel telt házas aréna látványa fogadott bennünket a késő nyári rövidnadrágos-pólós "kánikulában". A találkozó hatalmas meglepetésre már gyakorlatilag az első félidőben eldőlt, Kozma tizenegyesből vezetést szerzett, majd jött az álomgól... Szerintem Orosházi Laci azóta pár milliószor már elmesélte azt a bizonyos bombát. Nyáron volt szerencsém beszélni vele több más mellett erről is, de nem tartotta unalmasnak. Úgy harmincról a Tisza felőli kapu bal felső sarkába küldte iszonyatos erővel a lasztit, mi meg extázisban ünnepeltünk. Ez leginkább abban merült ki, hogy  a Fradi Kakas nevű kapusának kukorékoltunk az összes környékben nézelődő kölökkel együtt a góltól a lefújásig.
Meccs végén valahogy bevergődtünk még a pályára, közelről is megcsodáltuk a kék-feketéket.
Kívánok minden mai srácnak ilyen vagy ehhez hasonló élményeket, és akkor garantáltan nem Céronaldó műkörmei jutnak eszükbe a futballal kapcsolatban.
Ezen a linken megtekinthető a teljes műsorfüzet:
 https://plus.google.com/photos/102172601561950824664/albums/5960672701183769665?banner=pwa&authkey=CI3Qva_KjeLH-gE

A Zsozsi lelátó

Régóta nem frissült az Etelka sor, de most igen jelentős apropója van az új bejegyzésnek.

Van ugyanis a Tisza-parti Stadionnak az Etelka sor felőli bejáratánál egy műfüves játéktér, amely történetesen a 2005-ben alapított FK 1899 Szeged hazai pályája. A tulajdonképpeni edzőpálya tökéletesen kielégíti azt az igényt, hogy télen-nyáron, akár sötétedés után is lehessen rajta gyakorolni, esetleg kisebb nézőszámot vonzó hivatalos mérkőzéseket lejátszani. Meg kell jegyezni, hogy Szegeden a 2013/14-es szezonban, a legjobb esetben sem volt három-négyszáz érdeklődőnél több egy labdarúgó mérkőzésen, ez nem is csoda, hiszen városunkban, sőt egész Csongrádban a megye 1. a csúcsfoci.

Az FK-nak az évek során a műfű körül szépen kialakult a szurkolótábora, nagyjából mindenki tudja, honnan érdemes végignézni az aktuális találkozót:

- Az ultrák a töltés felőli kapu mögött szurkolnak, olykor látványelemeket is bevetve, így a „kanyarban” rajtuk kívül más nincs, nem zavarnak senkit.

- Vendég szektor gyakorlatilag nem létezik. Honnan is lenne, így a pár érdeklődő aki a vendégcsapatért szorít általában a center pálya felől támasztja korlátot, esetleg valamilyen megfontolásból a kispadjukhoz közel helyezkedik el. A Tisza felőli oldalon egyébként a semlegesek, és az ellenfélnézőbe érkező vetélytársak is előfordulnak.

- Felsőváros felől a kapu mögött az idősebb, szakértő szegediek követik az eseményeket elfogultságtól sem mentesen: itt vannak általában a játékosok szülei.

- A „kettes” szektor tagjai a hazai kispad mellett gyülekeznek. Jó hangulatú társaság ők, csak úgy repdesnek a szellemes poénok a játékvezető, az asszisztens, a hazai, vagy vendégjátékosok felé. Hozzá kell tenni, hogy ritkán lépik át azt a határt, ahol már közbe kell avatkozni az egyébként a klub berkein belül kialakult rendezőgárdának. Az olykor előforduló „kihágásokat” egyébként egy-két jó szóval könnyű elcsitítani, különösebb balhét még nem jegyezhettünk fel a „kettestől”.

   

És hogy miért írom le mindezt? Második otthonunk egy 124 főre tervezett kék-fehér-fekete műanyag székekkel ellátott mini lelátóval bővült. Az MLSZ és városi támogatás, valamint cégek, magánszemélyek segítsége és nem kevés társadalmi munkaóra eredménye ez a fémvázas szerkezet. Hasonló, mint a vásárhelyi, algyői sportközpontban található tribün.

Ha már lelátó, akkor nevezzük is el! A történet legszebb része igazából most következik. A közelmúltban elhunyt Molnár Zsolt „Zsozsi” barátunk emléke előtt tisztelegve, az ő nevét kapta, kiegészülve egy rozsdamentes fém emléktáblával. Zsozsi személyét a régi szegedi szurkolóknak nem kell ecsetelni, de az újabbak kedvéért pár gondolat róla. A nyolcvanas évek végétől mindig ott láttam a lelátón Szeged összes csapatsportjának meccsein; legyen az jégkorong, kézi-kosár-röp-vízilabda, labdarúgás. Mindig a szegedi egység mellett volt, nem tűrte a széthúzást a szurkolótáboron belül, a vásárhelyi barátaink is az ő személyén keresztül kerültek képbe. Emellett egy végtelen szórakoztató személyiség volt. Csak úgy röpködtek körülötte a poénok, azóta is emlegetjük szóvicceit, tréfáit. Úgy érzem a most épülő lelátónak ennél jobb elnevezést nem is találhattunk volna. Zsozsi emlékét bevéstük a SZEOL pálya kerítésén belülre; arra a helyre, ahol annyi időt eltöltött, annyi öröm, bosszúság, élmény érte.

A lelátó átadásával az FK 1899 Szeged, mint klub és tágabb értelemben az FK család, a szegedi szurkolói közösség letette lábnyomát az Etelka soron. Ahogy a bejegyzés elején írtam, frissült az Etelka sor, mint blog és mint létesítmény is.

Újpest-Szeged LC 1999 november 5.

A felejthetetlen 99' őszi fél szezonunk egyik legemlékezetesebb túrájáról lehet látni itt egy elég rossz minőségű felvételt.Az augusztusi extázisból novemberre már egy elég letisztult brigád alakult ki. Azok, akik nem odavalók voltak, eddigre már lemorzsolódtak, mi meg mentünk mindenhova nagyjából egy busszal. Ez az újpesti meccs pénteki napon volt, ennek ellenére viszonylag jónak mondható a létszám, ezúttal ugyanis érkezett még egy busz Dunaújvároson keresztül, ahol a kézilabda fanok tették tiszteletüket.Ahogy a képeken lehet látni, a vásárhelyi Blue Front narancssárga pulóveresei meghatározó része volt a társaságnak, nagyon egyben volt a két társaság.
A felvétel eredetileg VHS-re készült az ultra körökben közismert 3. Félidő című szurkolói magazin stábja által.

OSZTÁLYZÓ

Az előzmények:
-Gorbacsov peresztrojkája és glasznoszty-ja ellenére, vagy talán éppen azért a keleti blokk már erősen recsegett-ropogott.
-Egy bizonyos CPG nevű szegedi punkzenekar tagjai már 3-4 éve letöltötték börtönbüntetésüket melyet kommunistaellenes, erőszakra buzdító dalszövegeik, közösség elleni izgatás és más népcsoportok elleni uszítás miatt szenvedtek el.
- A Kommunista Ifjúsági Szövetség 1989 április 22.-én feloszlott, ezzel párhuzamosan megalakult a DEMISZ.
-Mészöly Kálmán labdarúgó edző, aki 1988-ban a Zalaegerszegi TE szaktanácsadója volt, letöltötte fél éves eltiltását, melyet a Győr-ZTE bundagyanús mérkőzés miatt kapott.
-1989 június 17.-én a fővárosban a Szeged SC több mint biztató 1-1-es döntetlent ért el  a Vasas ellen az osztályzó odavágóján.
-1989 június 25.-én a délutáni órákban Szegedre felhőszakadás zúdult, mely akár még az este esedékes Szeged SC-Vasas osztályzó mérkőzés visszavágójának megrendezését is kérdésessé tette.
Így vártuk az esti meccset, amely 5 év után helyezte volna vissza Szeged futballját az élvonalba. Hömpölygő és persze Mészölyt, meg a Vasast szidó tömegek özönlöttek a Felső- Tisza part felé. Zsúfolt trolik, kocsmák, a közlekedési csomópontnál forgalmat irányító tányérsapkások, szájkosaras német juhászok...
A felvétel tanulsága szerint telt ház (17-18 ezer néző) fogadta a csapatokat, szegedi oldalról soha nem látott méretű "B-közép", nem kevés Vasas szurkoló, nekik egy felelőtlenül a kerítésre helyezett piros-kék zászlójuk bánta a merészségüket.
A mérkőzés alacsony színvonalú, és durvaságokkal tarkított volt, és mikor már mindenki a mennyországban érezte magát, jött az a bizonyos kezezés. De a meccsel kapcsolatos dolgokat már sokan leírták, elmondták.
Én valahogy úgy érzem, hogy ez egy sorfordító találkozó volt, ha ott feljutunk, akkor évekre-évtizedekre más lett volna szegedi foci. Így maradt a 25 éves agónia egy-két fellángolással, de ezt a sebet minden szegedi szurkoló magában fogja hordani.
És a végére jöjjön a felbecsülhetetlen értékű mozgókép a táborral,  a berohanással, plusz egy kis ablak tördeléssel.
Hát így váltottunk mi rendszert 1989 nyarán.

Fieszta

Az 1990-91-es ez idáig utolsó teljes élvonalbeli szezonunk után folyamatos agónia következett, melynek a Nagylaki Kálmán neve által fémjelzett, Dorozsmáról a Tisza partiba átköltöző SZLC vetett véget 1999 tavaszán.

Ez a fotó a SFAC ellen készült, az utolsó másodosztályú bajnokinkon, és már csak a matematika zavarhatta volna meg a feljutásunkat.Zalatnay Sarolta és Aradszky Laci koncert, ökörsütés, tortadobálás, fieszta hangulat, ahogy a képen is látszik.
Az azóta elhunyt Gergely Károly mesternek egy jókora üzenetet írtunk ki, melynek a csücske látszik is a fotón. Megköszöntük neki a feljutást, a látványos és eredményes támadójátékot, hiszen tudtuk, a következő szezont már nem Szegeden tölti.
Rég nem látott tömeg (4-5000 néző) jelent meg a találkozón, ami előrevetítette az azt követő nyári futball lázat.Látszott, hogy ott van a szegediekben a szándék a meccsre járásra, amit bizonyított is a város az őszi élvonalbeli félszezonban.
Hát így ünnepeltük mi anno a feljutást, ha jól számolom 14 éve történt, jó volna egyszer újra valami hasonlót átélni a fiatalabb generációnak is.

Sálaink

Ahogy látszik is a képeken, ez a gyűjtemény tartalmazza az összes szegedi futballhoz köthető sálat, amelyek 2012-ig készültek, és van köztük egy kakukktojás is. Igen, a PICK SZEGED PICK nyakbavalóról van szó, amely Szeged első szurkoláshoz köthető nem nagymami által kötött darabja volt. A Pick egy finnországi túrája előtt készült, és a bevétel a költségvetésbe ment, annyival olcsóbb volt azoknak az elvetemülteknek az útja, akik vállalták a Szentpéterváron (meg egy-két egyéb izgalmas helyen) keresztül menő buszozást.Hét nap, hat éjszaka, ebből öt buszon... Én valamiért az indulás előtt pár nappal visszamondtam, minden elismerésem azoknak akik végigcsinálták.

És hát a többi sál. A személyes kedvenceim a Partigiani, mert az volt az első az ultra vonalban. A fehér alapú FK címeres, mert nagyon szép. Meg a többi is, mind-mind valamilyen oknál fogva, személyes kötődések miatt. A kollekció egyébként az FK 1899 Szeged székházában(hol máshol, mint a Felső Tisza-parti stadionban) megtalálható.

Köszönet azoknak, akik hozzájárultak, hogy így egyben legyenek, a nagy részük napjainkban már gyakorlatilag beszerezhetetlen.

Bicigli

Ma este rám jött a blogírhatnék, a facebookon találtam ugyanis ezt a  fotót.
Hát ez tulajdonképpen szegedicum. A Felső-Tisza part felőli kerítést ugyanis ezek a biciklis elvetemültek bitorolták több évtizeden keresztül. Hogy a laikusoknak is érthető legye: az aktuális szegedi futball csapatok meccsein egyes-főként tápai illetőségű-urak belépőjegy nélkül, a kerékpárjuk csomagtartójára állva a kőfal mögül nézték végig. Mindez még rendben is volna, de ezek a megátalkodottak mondhatni ölég kritikusak voltak olykor. Adódott is ebből több affér, a legjelentősebb egy SZLC-Kapovár (sok-kevés végeredménnyel) közben. Reklamálták ugyanis, hogy a füstjeinktől nem látják a meccset, na erre a kanyar egy emberként rohant hozzájuk számon kérni. Nyomatékul az oldalunkról figyelmeztetőleg egy sörös üveg is repült, de elég bátortalanul, amely pont Csita barátunk fején landolt.Innentől alakult ki az igazi lincshangulat, hőseink gyorsan felpattantak a kerékpárjaikra, és Tápé legjelentősebb vendéglátó egysége, az "egyes" kocsma felé fordították a kereküket.Aki némi összefüggést vél felfedezni a south parkos Kenny és Csita között, az nagyon nem lő mellé.
És egy parányi adalék még a kerítéslakókkal kapcsolatban. Ők bizony akkor is onnan nézték a meccset, amikor nem volt belépő. Hiába, az "egyes" kocsma közelsége nagy úr....