Kitaláltam ezt a blog dolgot.
A cél a szegedi futball(meg úgy általában a labdás sportok), és az ahhoz kapcsolódó történetek,fotók, relikviák folyamatos publikálása.
Magamról annyit, hogy a hetvenes években fater beültetett a bringája gyerekülésébe és kivitt a Tisza parti stadionba. Na, itt nagyjából el is dőlt a további életem, pedig akkor még igencsak az óvoda és az alsó tagozat között ingadoztam..A nyolcvanas évek legelején már alanyi jogon jártam oda, lelkes Népsport és Délmagyarország olvasó voltam. Nyolcvanháromban lettem aztán szurkoló, mégpedig egy Szegedi Volán-Lipcse kézilabda KEK mérkőzésen. Kibetűztem a napilapból, hogy a b-közép lelkes fiataljait ingyen beengedik az Újszegedi Sportcsarnokba. Fogtam hát a centrumos nejlon zacskómat, benne a kulcs, meg a tanuló bérlet, és beálltam a kapu mögé a táborba. Ez még jobban megpecsételte a sorsomat. Ezután főleg gimis korom táján már kezdtem alapemberré válni a szegedi szurkolói életben, majd '92-től berobbant  a köztudatba az ultras, persze Szegedet sem kerülte el.
Elöljáróban talán ennyit, jöjjenek inkább a vizuálisan értékelhető dolgok, fotók, videók és a hozzájuk fűzött szubjektíveim.